Dikk már, hát fejlődik áz Ánná. Kípes rá, díík.

Most úgy vagyok vele, hogy nem érdekelnek az emberek - nyilván társas lények vagyunk, de nincs kedvem igazán megismerni őket, magamat meg még kérdésre sem fogom kiadni. Régen megvolt az a szokásom, hogy ha kérdeztek, akkor miért ne mondanám el, 'nincs abban semmi.' Ez az 'előttem nincs tabutéma, hisz nincs mit szégyellnem!' felfogás már a múlté, nem csak a hibáimat fordíthatják ellenem... 

Amikor a volt barátommal kapcsolatban kérdeznek, akkor is megmondom, hogy magánügy, még ha firtatják is. Pedig abban sincs semmi olyan, csupán csak magánügy, ennyi.

Ugyan csináltam ask-ot, de azon sem fogok túl személyes dolgokat megosztani magamról. Ellenben egész jó dolog értelmes kérdéseket kapni, és azokban kifejteni a véleményem. 

Eddig természetesnek tartottam azt is, hogy az ember a barátaival megbeszéli a személyes dolgait, most már nem tudom, ilyen téren mi legyen. Azt mondják, hogy az sem egészséges azért, ha mindent bent tartunk, senkivel sem osztjuk meg soha örömünket, bánatunkat. Az az elgondolás is él, hogy a megosztott öröm kettős öröm, míg a megosztott bánat fél bánat. Csak azt is hozzátehették volna, hogy nem mindegy, hogy kivel - ugyanis sokan inkább örülnek a bánatnak, és fel is használják később, míg ha öröm ér, próbálnak lehúzni, hogy még véletlenül se. Szánalmas, az tiszta sor, de mivel ez van, ehhez kell igazodni, nem az ideák világához.

Kép is van gyerekek, hogy ne vóna.Tudom, amúgy érdekes, hogy 19 évesen sajátítok el alapdolgokat, de legalább fejlődöm, és nem megr*hadok a hullámzó sz*rban, mint sokan mások. Költőknél is tapasztalható, hogy egy teljes évtized nem elég nekik megváltozni, de ez nem én vagyok. Oké, a versíráshoz nekem is meglenne a tehetségem, mivel egész választékos kis szókincsem van, de azzal csak halálom után tudnék befutni, ami nekem kiesik, mert én azért még ebben a földi életben szeretnék érvényesülni.

Yeey, amúgy elkezdtem honfoglalózni újra, akarunk majd ismerősökkel játszani, és kell az account. Sokat változott 2008 óta, mondjuk ez természetes.

...És nem, nem az a pláne, hogy az enemynek ilyen könnyű kérdéseket dob fel, hanem az, hogy az egyik még el is téveszti :C A matekot azért ebből is kivenném...Vannak számolós kérdések, és rájöttem, hogy az, amihez nem tudok kitartást erőltetni magamra, kéhrlek ahlásshan: a matek. "Vesszen el pénzem, házam, marhám, csak matekozni ne kelljen!" A szövetségesek úgyis erősebbek lesznek, és nem nyugszom, amíg el nem foglalom egész Magyarországot, hát das ist mein Kampf, szolgám lesz a másvilágon az összes, és a lábaim előtt fognak agonizálni, bezony te cseléd! 

(amúgy meg igazából az a pláne, hogy itt van napi játékkorlát elvileg... LoL-ban meg nincs! Jóvan Ritóó bácsi, nem ötlet volt, áá, nem, nem, nem!)

Egyébként valahol jólesik olyan játékkal játszani, ami a tudást fejleszti. Persze, fejleszti azt a LoL is, csak az nem a lexikális tudatra hat, hanem inkább az elsajátított információkat segít alkalmazni a való életben. Tudni kell minden karakter skilljeit, passzívját, és időben alkalmazni a megszerzett tudást. :) Szóval van értelme, csak ha számviteleznék, az mégiscsak jobb lenne... >.>