Yup, személyesebb téma, de részletesen nem írom le, csak van egy pár érzés, ami kavarog bennem, néhány tanulság, amit levonhatok újra meg újra.

Nos, a nők természetüknél fogva hisztisek. Nem azt mondom, hogy ezt maradéktalanul el kell fogadni, és nem kell visszafogni a hibás géneket, mert azért nyilván tartanunk kell magunkat, és igen is, lehet csiszolni a negatív tulajdonságainkon. Az különböztet meg minket az állatoktól, hogy mi, emberek igen is fel tudjuk ismerni, ha egy ösztön rossz, és ha még nehezen is, de képesek vagyunk rajta változtatni. 

 Viszont semmi sem fekete - fehér.

 Ismerkedem emberekkel, és annyiszor, de annyiszor jutottam odáig, hogy egyszerűbb lett volna megnyomnom azt a bűvös tiltás gombot. Igazából még csak nem is rokonokról/barátokról/szerelembarátról van szó, ezekkel az emberekkel tényleg még csak ismerkedem, mégis mindig meg akarom beszélni. Nem lenne kötelességem kifejteni, hogy miben tévednek, miért van nekem igazam, és mit kellene másképp csinálni, de az hiszem, így jobb, mert bennük sem marad ott a tüske, és én sem menekülök a problémáim elől. 

 A férfiakat sem kell félteni hisztisség terén. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy nem is egy fiútól kapok amiatt, hogy nem mindig használok smiley-kat. Kedvfüggő. Szerintem hangulatjelek nélkül is lehet kerek, egész, egyértelmű egy mondat. Nem tudom, hányan hallottatok már a könyvekről. Nos, azok pont olyanok, mint az internet, csak fából. :C Régen napi szinten olvastam, de sosem gondoltam, hogy mogorva az író. Rendben, meglehet, hogy az volt, ki tudja. Én egyébként elvileg olyan vagyok, mint Jane Austen: hihetetlenül okos, széles látókörű és jófej volt, de félreismerték, valószínűleg ő sem kapott annyi időt, amennyire szüksége lett volna megnyílni. No mindegy, koncentráljunk most a hangulatjelekre. Van , hogy smiley-s kedvem van, és akkor többet írok, például tegnap előtt elég sok mosolygós fejecskét ellőttem, és ezután furcsa, hogy ma nem teszem, de ha nincs kedvem hozzá... Semmi személyes, tényleg! Pls. 

 A másik, amit néha kapok, és nem tudom hová tenni, amikor befejezetlennek érzik a mondatomat, és olyankor leírom ugyanazt irodalmi módon: nagy kezdőbetűvel, ponttal a végén, mire megsértődnek.

 Tudom már, miért mondják, hogy az internetes csevegés tönkreteszi a kapcsolatokat, de én már tíz éve lakója vagyok Internetzland-nek, és igazából most először szembesülök ilyen problémával.  Eddig sosem volt ez a paranoia, most meg minden mondatom félreértés, kész vicc. Én nem vagyok bunkó. Sőt, ha belegondolok, a legjobb barátnőm, Móni sem egy smileyhuszár, a stílusból mégsem keletkezett soha vitánk. A mondataink tartalmából számtalanszor, de ez is csak azt mutatja, hogy mindvégig megvolt, megvan és meg is lesz bennünk a hajlandóság, hogy tegyünk a másikért. Mindegy, most ne erre koncentráljunk - az életemben fontosabb ez a barátság, mint bármi, azonban a bejegyzés szempontjából nem számít oly sokat. xD

 Mind hisztizik, még azok is, akik engem utálnak a stílusomért. Viszont én leszek az, aki teljes mértékben leszokik róla. Már egy hónap alatt is sokat fejlődtem, például nem sírtam másnak, rájöttem fölösleges is lenne, mert ezen igazából csak két ember tud segíteni, én és az orvos. Én többet számítok, de azért egy szakember sem utolsó, amikor tényleg gond van. A haverok, barátok meg lássák a szépet, mert rengeteg jó tulajdonságom van. Nem, nem ez a mocskos 'démon' határoz meg, ami folyton lehúz. Részem ugyan, de ő nem én vagyok, társaságban meg nem fogom többé bemutatni, ő nekem senkim, csak egy folt a tiszta, hófehér lepedőn. 

 Más hisztizik, semmiségeken. Nekem azért okom is volt rá, de az már mindegy: mert leszokóban vagyok. Már lassan egy hónapja, hogy semmi olyasmi nem történt. Az öngyilkos hajlammal nehéz ugyan megküzdeni, mert mindig beugrik egy-két bűnös gondolat, amivel jelenlegi tudásom szerint annyit tudok tenni, hogy elhessegetem, és megpróbálok valami pozitívra gondolni helyette. Régen mindig folytattam ezeket a gondolatfoszlányokat, és terveket gyártottam, ami azt hiszem, csak mélyítette bennem ezt az egészet. Az jó, hogy felismertem, hogy így nem szabad tenni yeey.