Full lerágtam magam gyerekek. Nem, amúgy kedvenc bloggerinátok nem tér vissza, 14 évesen szerettem csak igazán írogatni... Ez - azt hiszem - csak egyszeri botlás. Muszáj most picit.

...picit írni személyes blogot, bár annyira nonsense, hogy úgy sem fogjátok tudni, miről van szó. Az érzéseket, amikről írok, pedig mindnyájan ismeritek.

Igen, én még mindig ahhoz tartom magam, hogy ha egy kapcsolat megromlik, legyen az a családtagokkal való kapcsolat, barátság vagy akár párkapcsolat, nem eldobni kell, hanem megjavítani. Nincs olyan, hogy két ember tökéletes egymás számára már a kezdetektől fogva, csiszolódni mindig kell. Egymáshoz. Olyan nincs, hogy csak az egyik fél változik.

Igen, azt is megmondom, hogy ha az arra méltó, akkor érdemes küzdeni egy kapcsolatért, érdemes kilépni a komfortzónánkból egy olyan emberért, akiért megéri. Ha ő is küzd. Mivel bármennyire is annak látunk valakit, nem tökéletes, és a kapcsolatok nem egy ember miatt mennek tönkre, tudjátok, kettőn áll a vásár.

Azt nem szeretném leírni pontosan, hogy mi volt tegnap és kivel, igen, 'full lerágtam magam', ahogy említettem, de közel sem fájt annyira, mint a többi azelőtti. Rosszul esik, az tiszta sor, picit karcol, talán fáj is, nem számít. 

Egyoldalú kapcsolatért többé nem fogok harcolni, az 'Anna, aki küzd és változik' és 'másik fél, aki csak elvár' szerepkör már elavult. Szeretem én a kihívást, nekem a másikért való küzdelem szinte már szenvedély, de pont, hogy káros szenvedély! Lehet, hogy az annyira nem érdekes, de megpróbálok józan ésszel gondolkozni, és csak olyannal lepaktálni, aki ugyanúgy küzd értem! Nem csak elvárja a változást, hanem maga is csiszolódik kicsit hozzám! 

A barátság csak így lehet barátság, alapja a bizalom és egymás szeretete, az egymással való törődés, és igen is, kell, hogy legyen igény közös élményekre. Itt is előrébb kell helyezni a másikat bizonyos dolgoknál. Szerintem a barátságnál már csak a párkapcsolat foglal előkelőbb helyet a fontossági listán. Nekem ugye első a párom és a család(mondjuk párom nincs jelenleg, de szerintem megtalálom az igazit), második a barátok(akikből eddig hiányt szenvedtem, de már egyre több van), utána következik a rajz, videóvágás, stb.

Nem tudom mi lesz, vita amúgy nincs, csak voltak bántó szavak, full lerágtak, tényleg. Lehet, hogy most azért vagyok nyugodt egy tényleg csak picike tüskével a szívemben, mert vannak mások, akiknek alapvetően többet tudok adni, és értelemszerűen több is jön vissza...De áh. Nem tudom. Mindenesetre hisztizni, meg félőrült módjára kaparni már nem áll módomban, szerintem én eddig is mindent megtettem...

Viszont a leszarom tabletta az jó. A tavalyi énem még mondjuk olyanért is sírt volna, hogy a legjobb barátnője elutazik 3 hétre és csak este beszélnek pár mondatot, most azért teljesen nyugodtan kibírtam, pedig hiányzott, csak már bírok az érzelmekkel. Kellett hozzá pár pofon, de legalább megérték, azt kell, hogy mondjam...